Navigare necesse – így szól az ókori római mondás, miszerint hajózni muszáj, azonban ezt a mondást akár úgy is átültethetnénk a modern nyelvre, hogy repülni, szárnyalni muszáj. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Lassan egy éve annak, hogy fenekestül felfordult az életünk és sok egyéb dolog mellett megszűnt a biztonságérzetünk az utazások kapcsán, leállt a turizmus. És lassan éppen 9 éve annak, hogy az egyetlen igazi és magyar légitársaság utolsó gépei felszálltak Budapestről. Korábban a turizmusban aktívan tevékenykedő marketing szakemberként írtam egy átfogó anyagot a MALÉV arculatváltásáról. Ebben a cikkben a kékorrú gépekre emlékeztem vissza, de talán egy picit rendhagyó módon. Nem gazdasági mutatószámokat elemeztem, hanem visszatekintettem a régi szép időkre, mégpedig a légitársaságról megjelenő reklámokon, videókon, a hosszú éveken át felismerhető arculaton és a kultikussá vált MALÉV szignálon keresztül. Ez a visszaemlékezés talán ma még inkább aktuális.
És hogy mi adja ennek a cikknek az apropóját ma? Az elvágyódás. Az elmúlt év után most már valószínűleg mindannyiunkat utolérte ez a szorító, fojtogató, sürgető érzés. A legjobban talán 2020-ból vágyódunk el, az évtől, amelyre örökre emlékezni fogunk. 2020 – csupán négy karakter, mégis mára már szinte szitokszónak számít. Egy év, amely bár nem nyom nélkül tűnt el az életünkből, de sok szempontból annyira üres és hiábavaló volt, hogy szívünk szerint meg nem történtnek tekintenénk rá, és akár az életkorunkba sem számítanánk bele. Éppen ezért alig vártuk, hogy december 31-én éjfélt üssön az óra és elkezdődjön 2021, az év, amelyre a legjobb kívánságunk talán az lehet, hogy még csak nyomokban se tartalmazza az előző év aggodalmait, gondjait, kihívásait. Aztán így január elején bekúszik a látóterünkbe a felismerés, hogy azt az átütő változást az éjféli kakukkszó nem hozta meg. Vagyis nem az hozza meg. Új év, új lehetőségek – minden évben ezzel biztatjuk magunkat és szeretteinket. És ez jól is van így. De csak akkor, ha teszünk azokért az új, vágyott dolgokért, lehetőségekért, kapcsolatokért. Ha mindent ugyan úgy csinálunk, mint előző nap, akkor minden ugyan abban a mederben is fog tovább folyni. Súlyos felismerés ez, hiszen saját felelősségünket mutatja, azt, hogy mi magunk vagyunk a saját sorsunkért felelősek. Ami jó, mégis, sokszor talán éppen ezért, emiatt a nehezen viselhető teher miatt vágyódunk el akár a saját életünktől is.
Nem tudjuk mit hoz 2021. Nincsen garancia ebben az évben sem arra, hogy jobbak, szebbek, boldogabbak legyünk, de az esélyünk megvan rá. 2020 megtanította nekünk, hogy értékeljük azt, amink és akink van. Most már tudjuk, hogy a családi kör, a baráti ölelések, a zsúfolt kávézókban zajló beszélgetések mekkora értéket jelentenek számunkra. Tudjuk, hogy a közösen töltött minőségi idő, a közös kalandok, a vidám, maszk nélküli mosolygós arcokkal teli fényképalbumok mennyit adnak számunkra. És megtapasztaltuk azt is, amit legmerészebb álmunkban sem mertünk volna, hogy mennyire egyek vagyunk egymással, bőrszíntől, nemtől, családi állapottól, nemi identitástól, vallási és politikai nézetektől függetlenül. Egyformán vagyunk sérülékenyek, törékenyek, egyformán félünk a magánytól és vágyunk egymás közelségére. És egyformán vágyódunk el ebből a példa nélküli élethelyzetből is. Fontos tanulságok ezek, amelyeket jó, ha szem előtt tartunk majd akkor is, amikor újra megnyílik előttünk a világ és újra elkezdjük habzsolni az életet.
Ami bent, az kint, ami fent, az lent is megnyilvánul. „Ha arra összpontosítunk, hogy milyen szörnyű a helyzetünk, egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Irányítsuk figyelmünket a pozitívumokra,és egyre több pozitív dolgot fogunk észrevenni.” (Gary Chapman)
Fókuszáljunk hát a tavalyi év tanulságaira, és egy kicsit bölcsebben talán, tervezzük meg az idei évünket. Ha eddig nem tettük meg, itt az ideje, hogy álmainkból – legyenek azok magánéletre, vagy szakmai előmenetelre vonatkozóak – célkitűzéseket formáljunk. Ha pedig már megvan, hogy mit szeretnénk, tegyünk is érte. Bontsuk a célunk felé vezető utat apró, a mindennapjainkba beépíthető, könnyedén megvalósítható lépésekre és minden nap tegyünk meg egyet. Napi egy lépés az igazán nem sok, de sok kicsi, sokra megy, azaz egy év alatt pontosan 365 lépést teszünk így meg a célunk felé.
Szakmai (marketing) célokra leképezve mindezt fontos, hogy tisztában legyünk a piaci helyzetünkkel, ismerjük a versenytársainkat, tudjuk, hogy mi az idei üzleti célunk,mikor és milyen mérföldköveket szeretnénk elérni, és ennek a célnak megfelelően állítsuk össze az egész éves marketing stratégiánkat. És különösen fontos, hogy a rugalmasság , az aktuális helyzethez való alkalmazkodás képessége folyamatosan belengje mindennapjainkat. Hiszen, ha valamire megtanított minket a 2020-as év, az éppen az, hogy semmi sem állandó, semmi sem biztos, és az tud igazán fenn maradni a víz felszínén, aki gyorsan reagál a megváltozott körülményekre.
Én ma meg is teszem az első lépést. Miután összeállítottam a saját marketing tervemet az idei évre megtervezem a következő utazásom. Mert igenis közel van már az a nap, amikor újra szabadon szárnyalhatunk, világot láthatunk maszk, és egyéb biztonsági intézkedések nélkül.
Azt hiszem ez a cikk az elvágyódás kapcsán ma újra aktuális lett, bennem legalábbis szép emlékeket ébresztett. Akár a turizmusban eltöltött éveimet, akár a MALÉV-os repüléseimet, akár a külföldi utazásaimat illetően. A cikkemet számos marketing szakmai és turisztikai lap is átvette akkoriban, mert ilyen átfogó anyag nem készült a MALÉV arculatáról korábban. Büszke vagyok rá, és büszke vagyok magamra is, amiért idén újra nekiülök számos olyan tevékenységnek, amelyet évek óta halogatok – ilyen például a blogírás is.
marketingidolls.com 