Boldogság korona idején

A boldogság talán a legáltalánosabb, legnemzetközibb cél, amelynek kék madarát mindannyian keressük, kergetjük életünk során, fajra, nemre, vallási és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Lehet, hogy éppen ezért nyilvánította az ENSZ Közgyűlése 2012 júniusában a boldogság nemzetközi napjává március 20-át. A Közgyűlés egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja.

De mi is az a boldogság?  

• Edward Diener, aki Dr. Happiness néven vált ismertté, 25 év munkássága alapján arra jutott, hogy a boldogság egy „családi vállalkozás”. Kutatásai azt bizonyítják, hogy a boldog emberek legjellemzőbb jellemvonása az, hogy erős baráti és családi kötelékben élnek, és mennyiségében és minőségében is sok időt töltenek együtt szeretteikkel.
• A pozitív pszichológia atyjának tartott Martin Seligman pszichológus alkotta meg a PERMA mozaikszót, amely a boldogság olyan alkotóelemeit gyűjti össze, amelyek kölcsönösen egymást erősítve járulnak hozzá a jóllétállapotának a megteremtéséhez. Meglátása szerint a jóllét öt alkotóeleme a következő:P (positive emotions): pozitív érzelmek; E (engagement): elköteleződés, elmélyülés, flow; R (relationships): emberi kapcsolatok; M (meaning): értelem és célok, A (accomplishments): teljesítmény és siker.
• David Lykken, a Minnesotai Egyetem pszichológiaprofesszora szerint bizony a génjeink is hatással vannak boldogságszintünkre. Szerinte génjeink felelősek boldogságunk körülbelül 50 százalékáért, míg a környezetünk 10, a cselekedeteink és a hozzáállásunk pedig a maradék 40 százalékáért.
• Sonja Lyubomirsky boldogságkutató szerint boldogságunk mértéke nem a körülményektől, hanem jórészt tőlünk függ, éppen ezért jóllétünk, az élettel való elégedettségünk tanulható, fokozható és fenntartható. Véleménye szerint az emberi kapcsolatok a legfontosabbak az életben, és a boldogságunk szempontjából egyaránt. Éppen ezért például a jótettek vagy a hála hatással vannak boldogságérzetünkre, hiszen fokozzák az egymáshoz való kapcsolódást.
• Csíkszentmihányi Mihály magyar származású pszichológus szerint a tudatosságnak is nagy szerepe van boldogságunkban, azaz a tökéletes élmény – elérésében. „A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel”. Ő vezette be a flow fogalmát, amely életünknek azokat a pillanatait jelöli, amikor a legjobban érezzük magunkat, amikor élvezzük azt, amit csinálunk. Ez a tökéletes élmény megélése, amelyről leggyakrabban úgy mesélnek az emberek, mint életük legizgalmasabb pillanatairól. Csíkszentmihályi szerint ahhoz azonban, hogy mindez a hétköznapokban is megtörténhessen velünk, át kell hangolnunk magunkat arra, hogy képesek legyünk megélni a pillanatot.

A kis kitekintő után térjünk vissza a mai napra.

A boldogság nemzetközi napjának ötlete Bhutánból, egy kis himalájai buddhista királyságból származik. Az ázsiai ország a világon elsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság (GNH) fogalmát lakosai jólétének mérésére, amely véleményük szerint többet árul el, mint a bruttó hazai össztermék, azaz a GDP.

A bruttó nemzeti boldogság index kilenc tényező alapján becsüli és méri, hogy az emberek mennyire érzik jól magukat gazdasági, társadalmi, és érzelmi szempontból. Ez a kilenc komponens a következő: az ország mentálhigiéniás állapota; oktatás; időgazdálkodás; ökológiai folyamatok; kulturális folyamatok; közösségi élet; egészségügy; általános életszínvonal; kormányzat.

Az ENSZ felkérésére a Gallup közvélemény-kutató intézetet idén is elkészítette a globális boldogság riportot (World Happiness Report).

Alábbiakban szemezgetek néhány érdekes információt a kutatásból. Bár az elmúlt év kétségtelenül felfordította az életünket, méghozzá fenekestül, a világ legboldogabb országainak listájának élvonalában nem hozott igazán változást. Immáron negyedik éve Finnország vezeti a listát, megelőzve Izlandot, Dániát, Svájcot és Hollandiát.  A tízes élbolyban foglal még helyet Svédország, Németország, Norvégia, Új-Zéland és Ausztria. Magyarország az elmúlt három évhez hasonlóan a 43. helyet foglalja el a 149 országot rangsoroló listán. A vizsgált országok közül Afganisztán a legboldogtalanabb, őket követi Zimbabwe, Ruanda és Botswana.

A riportot 2012 óta – így idén is – elsősorban olyan adatok alapján állították össze, mint a GDP, a várható élettartam, a nagylelkűség, a szabadságjogok, valamint a korrupció érzékelt szintje. A tavalyi év adatfelvételében azonban jelentős változás volt, hogy a kutatók nem tudtak személyesen kapcsolatba lépni a résztvevőkkel, és olyan kérdéskörre is koncentráltak a fentieken túl, hogy miként éljük meg a világjárványt. Érdekesség, hogy az adatokban a koronavírus-járvány hatásai kevésbé érezhetőek a vártnál, sőt, vannak olyan országok, amelyek javítani is tudtak a korábbi években elért helyezéseikhez képest. Erre az egyik lehetséges magyarázat a kutatók szerint, az lehet, hogy a világjárványt jellemzően egy olyan külső veszélynek éljük meg, amely sok helyen erősítette a szolidaritást és az együttérzést. Nem meglepő hát, hogy a tavalyi évben a boldogságérzetünk egyik kulcseleme a kormányba és az ő intézkedéseibe vetett bizalom határozta meg.

Jól látható, hogy nincs egyetlen biztos recept, vagy éppen feltétel a boldogságra. Ínséges időkben éppen úgy érezhetjük magunkat boldognak, mint boldogtalannak egy látszólag tökéletes világban.

„Választhatsz, hogy a meglepetésekre és az örömökre vagy inkább a csalódásokra figyelsz. Választhatsz abban is, hogy tudod-e értékelni a tapasztalás legapróbb morzsáit, a hétköznapi pillanatokat is, vagy pedig csak a legnagyszerűbb, legfelkavaróbb történéseket értékeled. Végső soron a valódi kérdés mégis az, boldog akarsz-e lenni.” (Chris Austin Hadfield)

Egy dolog azonban egészen biztos, hogy mindannyiunk számára elérhető ez az állapot, kortól, nemtől, iskolázottságtól, társadalmi státusztól, helytől függetlenül. A fontos az, hogy tegyünk érte. Kapcsolódjunk egymáshoz, ahelyett, hogy elszeparálódnánk, elszigetelődnénk egymástól. (az elmúlt egy évben 95 százalékkal lecsökkent a háztartásunkon kívüli személyes kapcsolódások száma). Ha máshogy nem lehet, hát telefonon, online. Az egyik legfontosabb emberi szükségletünk az, hogy tartozzunk valahová, hogy azt érezzük, a részei vagyunk valaminek, legyen az család, vagy egy közösség.

Segíthet még a boldogságérzés növelésében, és a kapcsolódások csökkenésének negatív hatásainak ellensúlyozásában, ha találunk valami számunkra jelentőséggel bíró célt, egy olyan munkát, hobbit, tevékenységet, amelyben eredményeket érhetünk el, amelyet élvezzünk, amely megadja a flow élményt. És tűzzünk ki célokat.

„Gyönyörű az, ha az ember célba lát. S eléri azt, tűzön-vízen át.” (Henrik Ibsen)